A 2026-ban hivatalba lépett Tisza-kormány egyik első és legnagyobb visszhangot kiváltó zöldintézkedése a védett és Natura 2000 besorolású állami erdőkre májusban elrendelt átmeneti fakitermelési moratórium volt. A szeptember 30-án lejárt tilalom, majd az azt követő részleges feloldás azonban éles törésvonalat rajzolt ki a kormányzati erdőpolitika és a hazai természetvédő civil szervezetek álláspontja között.
A fakitermelési moratórium a kormányzati intézkedések íve: a teljes stop-tól a szűrt kitermelésig
Gajdos László, az élő környezetért felelős miniszter májusban hirdette meg a védett állami erdők fakitermelésének leállítását. A kormányzati cél az volt, hogy a nyári hónapok alatt előkészítsék az állami erdőgazdálkodás szemléletváltását: a korábbi, ipari és profitorientált fakitermelés helyett az ökológiai állapotot, a biodiverzitást és a klímaalkalmazkodást helyezzék előtérbe. [1, 2, 3, 4, 5]
A fakitermelési moratórium moratórium szeptember végi lejárta után a kabinet nem hosszabbította meg a teljes tilalmat, hanem egy új, átmeneti szabályozási rendszert vezetett be:
- Szűrt engedélyezés: Október 3-tól védett és Natura 2000 területeken minden erdőrészletben kizárólag egyedi felülvizsgálat és a nemzeti park igazgatóságokkal való egyeztetés után indulhatnak el a munkák.
- Mennyiségi csökkentés: A minisztériumi tervek szerint 2026-ban mintegy 300 ezer köbméterrel, 2027-ben pedig további akár 1 millió köbméterrel csökken az állami erdők fakitermelése.
- Szociális tűzifa-ellátás: A kormány a részleges feloldást részben a lakossági és szociális tűzifaigények (mintegy 300 ezer köbméter) biztonságos fedezésével indokolta.
- Országfásítási program: Novemberben a kormány új határozatokkal 12 millió facsemete ültetését és több mint 1300 hektárnyi új erdő telepítését célzó programot is elindított.
A zöld civil szervezetek kritikája és követelései
A moratórium lejárta előtt huszonhárom civil szervezet – köztük a WWF Magyarország, a Greenpeace Magyarország és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – nyílt levélben kérte Magyar Péter miniszterelnököt a tilalom határozatlan idejű meghosszabbítására.
A természetvédők érvelése három fő pilléren nyugszik:
- Az intézményi reformok hiánya: A szervezetek szerint a négy hónapos nyári szünet nem volt elegendő az állami erdőgazdaságok fenntarthatatlan, saját fakitermelési bevételükre épülő finanszírozási modelljének átalakításához. Megfelelő törvényi garanciák nélkül az újrainduló munkák továbbra is veszélyeztetik az idős, magas természetességű erdőállományokat.
- Klímastressz és aszálykárok: A 2026-os nyári történelmi aszály miatt az erdei ökoszisztémák kritikus vízhiánnyal küzdenek; a fakitermelés további bolygatást és mikroklíma-romlást okoz.
- Alternatív tűzifaforrások: A civilek szerint a szociális tűzifaprogramot másképp kellene megszervezni. Az ellátást nem a természetvédelmi oltalom alatt álló erdők terhére szabad biztosítani. Ehelyett elsősorban az ültetvényszerű faállományokra kellene támaszkodni. Emellett a magánerdők tulajdonosainak bevonása is megoldást jelenthetne a lakossági igények fedezésére.
A moratórium és a részleges feloldás hatásai
A nyári tilalom és az azt követő szigorított, felülvizsgálathoz kötött rendszer több szinten is éreztette hatását:
- Ökológiai lélegzetvétel és helyi ellenállás: A nyári vegetációs időszakban az állami védett területeken teljesen megállt a bolygatás. Október után a szigorúbb kontroll miatt számos tervezett vágás lekerült a napirendről. Sőt, egyes kiemelt területeken továbbra is rendkívül szűkre szabták a beavatkozásokat. Így például a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban is komoly természetvédelmi szakmai ellenállás alakult ki. Ennek és a helyi egyeztetéseknek köszönhetően a fakitermelés itt csak minimális mértékben indulhatott újra.
- Ágazati bizonytalanság: Erdészeti és ökológiai szakértők is felhívták a figyelmet a hirtelen lépés kockázataira. Az azonnali és átmenet nélküli leállás rövid távon komoly tervezési nehézségeket szült. Emellett az állami erdőgazdaságoknál súlyos likviditási bizonytalanság is kialakult. Közben a természetvédelmi célú erdőkezelés finanszírozása továbbra sem megoldott. Így például az inváziós fajok visszaszorítása is fedezet nélkül maradt.
Összegzés
A fakivágási moratórium körüli vita élesen megmutatta az ökopolitikai átmenet legfőbb dilemmáját. A Tisza-kormány célja a kitermelési volumenek jelentős visszavágása. Emellett a kabinet a nemzeti parkok jogosítványainak erősítését is ígéri. Ezzel szemben a zöld szervezetek valódi rendszerszintű áttörést követelnek. Számukra elengedhetetlen a profitorientált állami erdőgazdálkodási modell teljes felszámolása. Emellett a védett erdők gazdasági tehermentesítését is elvárják. A következő hónapokban eldől, hogy a 12 pontos reform tartós védelmet vagy csupán átmeneti kompromisszumot hoz.















