Végre itt a várva várt tavasz, enyhék, esőmentesek a hétvégét, virulnak az erdei fák, növények. Éledezik a természet. A madarak csicsergése, éneke vonzza a kirándulókat a kisebb-nagyobb erdőkbe. Lassan az erdei emlősállatok is világra hozzák a kicsinyeiket.
Az őzek ellése például jellemzően április végétől júliusig tart, a csúcsidőszak májusra és júniusra esik. A suták általában két, ritkábban egy vagy három pettyes gidát hoznak a világra.
Az első hetekben a gidák mozdulatlanul lapulnak a fűben; ha ilyet találsz, soha ne érintsd meg, mert az emberi szag miatt az anyja elhagyhatja, és többé nem törődik majd vele.
Fontos tudnivalók az őzek elléséről, a kis őzgidák növekedéséről, ellátásukról:
- Lapulási reflex: A gidák 2-3 hétig nem menekülnek, csak lelapulnak a földre, hogy rejtőzködjenek.
- Magányos gida: Ha egyedül találsz gidát, az nem feltétlenül árvult el. Az anya gyakran táplálkozik a közelben, és csak később tér vissza.
- Emberi szag: Az érintéssel az anya elutasíthatja a kicsit, ami a gida éhhalálához vezethet.
- Teendő: Ha biztosan veszélyben van (pl. kaszálás), hívj szakembert (vadásztársaság), ne fogd meg magad.
- Kaszálás: A májusi-júniusi mezőgazdasági munkák során fokozottan figyelni kell az állatokra.
A suta a gidákat néhány hónapig szoptatja, kora őszre a kicsik már teljes egészében növényi táplálékot fogyasztanak.
Bármennyire is árvának tűnik, hidd el, nem az!
A tavaszi időszakban hetente több hívás kap az Erdőmentők Alapítvány, hogy elárvultnak vélt őzgidákat találtak. Sajnos sokan nem állnak meg a telefonnál, hanem a biztonság kedvéért haza is viszik kicsiket.
Tisztában vagyunk azzal, hogy csupán a jóindulat vezérli ezeket a tetteket, ám az esetek zömében a jó szándék sajnos egyben a gidák elpusztulásához is vezet.
Noha úgy tűnhet, hogy az anyjuk magukra hagyta a gidákat, de nem ez a helyzet. Az őz, miután gidái születtek, a szoptatás során megnövekedett tápanyagszükséglet fedezéséhez kénytelen igen gyakran táplálkozni.
Ilyenkor a gidákat magukra kell hagynia, éppen ezért a természet úgy kódolta őket, hogy mozdulatlanul lapuljanak a fűben!
Ha ilyenkor megfigyeljük őket, akkor az édesanyjuk pont ugyanezt teszi velünk. Figyel valahonnan, ahol nem vesszük észre őt, és addig nem tér vissza kicsinyeihez, míg mi a közelben (sőt távolban) vagyunk. Éppen ezért tűnhet úgy, hogy a kicsik árvák, és juthatunk arra a téves következtetésre, miszerint meg kell őket mentenünk.
A megmentett őzeket azután sok esetben hiába juttatják el megfelelő helyre – például hozzánk – mert csak igen kis százalékban sikerül életben tartani őket, és az ilyen fiatalon nevelésbe vont példányok visszavadítása is lehetetlen, így az életben maradt állatokat is örök fogságra kárhoztatják.
A főszabály tehát, hogy ha magányosnak tűnő gidákat találunk, akkor nézegessük néhány másodpercig, esetleg kattintsunk el egy-két VAKU NÉLKÜLI!!! fotót, majd anélkül, hogy megérintenénk őket (mivel ezzel is halálra ítélnénk a kicsiket, hiszen a visszatérő anya az idegen szag miatt eltaszítja őket) távozzunk jó messzire!
Köszönjük, ha megszívleled az Erdőmentők Alapítvány tanácsát!
