1882. december 16-án Kecskeméten született Kodály Zoltán Kossuth-díjas és kétszeres Kossuth-nagydíjas zeneszerző, népzenekutató, akadémikus.
Kodály édesapját 1885-ben Galántára helyezték, itt szerette meg a népdalokat. Nagyszombaton járt gimnáziumba, ahol tanulmányai mellett hegedülni, gordonkázni és zongorázni tanult. Legnagyobb hatással Beethoven C-dúr miséje és Liszt Ferenc Esztergomi miséje volt rá. Egyszerre tanult a budapesti bölcsészkaron és a Zeneakadémia zeneszerzés szakán. 1905-ben kezdte el a népdalgyűjtést, barátságot kötött Bartók Bélával, közös kiadványuk Magyar népdalok címmel jelent meg. 1906-ban mutatták be első zenekari darabját „Nyári este” címmel.
1907-ben nevezték ki a Zeneakadémia tanárává, majd az őszi rózsás forradalom idején ő lett az aligazgató.
„Három évvel később világsikert aratott Háry János című daljátéka, az 1932-ben bemutatott, népdalokra épülő Székelyfonót a milánói Scalában is színre vitték. Műveit Arturo Toscanini is vezényelte, akivel baráti kapcsolatot ápolt, Kodály volt „a Maestro” lányának esküvői tanúja. Sorra születtek jelentős alkotásai: a Marosszéki táncok (1927-1930), a gyermekkori élményeket idéző Galántai táncok (1933), a Buda visszavételének 250. évfordulójára írott Budavári Te Deum (1936), a Fölszállott a páva (1939), a Concerto (1940).” – írja a kultúra.hu.
2016-ban az UNESCO felvette a szellemi kulturális örökség listájára. Kodály hirdette, hogy a zene lelki táplálék. Szerinte semmi mással nem pótolható örömforrás, melynek birtokában jobb, harmonikusabb, fegyelmezettebb, teljesebb emberek leszünk.
forrás: kultúra.hu
További tartalmak elhetomagyarorszag.hu















